Micsoda fura egy szó... Először mikor meghallottam, találkoztam vele elképzelni sem tudtam miről fog szólni az ezzel kapcsolatos előadás amire engem hozzávetőlegesen ötödikesként beültetett az osztályfőnököm. A magyarázást a hivatalos résznél kezdem.
Ez a hivatalos megfogalmazás: Az esélyegyenlőség egy olyan általános alapelv, amelynek leglényegesebb szempontjai az Európai Közösség alapító egyezményének 6. cikkelyében (tilalom nemzeti hovatartozás miatti diszkriminációról) valamint a 119.cikkelyében (a nők és férfiak egyenlő bérezése) vannak lefektetve. Ezek az alapelvek minden területen alkalmazandók, különös tekintettel a gazdasági, társadalmi, kulturális és családi életre. Ahhoz, hogy az esélyegyenlőség elve a gyakorlatban is érvényesülhessen, szükség lehet ún. pozitív megkülönböztető intézkedésekre is.
Az esélyegyenlőség tehát arról szól, hogy senkit ne rekesszünk ki a társadalomból. Ezt érthetjük a fogyatékkal élőkre, akik mint megtudtam nemrég alig tudnak közlekedni "hoszabb" távon. Egy fiatal ember akivel alkalmam nyílt beszélgetni, fogyatékkal élők ápólója. Nem kórházban, hanem inkább pl.: segít eljutni a tolókocsisoknak A pontból B pontba. Ez nagyon egyszerűen hangzik, de nem az. Egy olyan utat, amit egy nem mozgássérült ember 40 perc alatt megtesz azt egy tolókocsis két és fél óra alatt. Ez az adat számomra megdöbbentő. Bár érthető, hisz egy tolókocsis nem használja a metrót, mert nem tud lejutni, bár a kettes metronak 3 megállójában van lift, de ez még mindig elég kötött. Akor sem egyszerűsödik a helyzet ha megkérkezik ugyan B pontba, de az az épület nincsen akadálymentesítve, ugyanis egy nagyon komoly elektromos kerekesszék akár 80-100 kiló is lehet, amit egy ember aligha tud felvinni a lépcsőn egyedül. Szóval az életük még segítséggel is nagyon nehéz, mert még mindig nagyon sok helyen nincsenek figyelemmel rájuk.
De az esélyegyenlőség kiterjedhet a nemzetiségekre is. Attól, hogy valaki nem magyar, csak itt él, vagy csak az egyik szülője magyar attól nem kevesebb mint a többi ember. Félreértés ne essék nem minden arany ami fénylik, lehetnek bunkók az emberek ha magyarok, ha nem, de ez már a belső tulajsonság. Ennek megismeréséhez pedig az adott embert meg kell ismerni nem pedig első ránézés alapján megítélni. Volt egy képzésen olyan feladatunk, hogy írjunk mesét... Az első mondat az volt hogy: "Hetethét ország iskolájába cigány legény érkezett..." az utolsó mondat pedig így kezdődott: Hetethét ország királya..." Mindenki heves körmölésbe kezdett és egész hosszú történetek születtek. Érdekes, hpgy a cigány legény minden történetben pozitív személy volt és nagyon jó tulajdonságokkal lett felruházva. Persze nem azt mondom, hogy minden fekete vagy fehér, jó vagy rossz, csak egyszerűen próbáljunk pozitívan hozzáállni a másik emberhez. Ezen a nyáron nagyon sok "más" embert ismertem meg. Cigányt, meleget, irakit, arabot, olyat aki agyi betegségen szenved és egyikben se csalódtam. Annyira közvetlenül áltak hozzám és annyira érdekes velük beszélgetni.Én nem bántam meg. Szerintem Ti kedves blogolvasók is pórbáljatok meg nyitotabban hozzáállni a társadalom által másnak titulált emberekhez és megismerni őket és akkor talán eggyet fogtok velem érteni, hogy igenis nagyon értékes emberek.
